Kapilaris és magas vérnyomás

A magasvérnyomás-betegségre jellemző érelváltozások az elmúlt évtizedek kutatásának eredményei alapján az egész érhálózat szintjén kimutathatók. A különböző érátmérővel jellemzett területeken az érfali szerkezetet érintő strukturális eltérések mellett, azzal szoros összefüggésben funkcionális zavarok jelentkeznek. A kisér-keringést a — mikron átmérőjű kis kapilaris és magas vérnyomás, a —7 mikron átmérőjű arteriolák és a kb.

Élettani alapismeretek

A magas vérnyomás kialakulását a perifériás rezisztencia növekedése kiséri, ami során bizonytalan, hogy a két folyamat vérnyomás, rezisztencia közül melyik az elsődleges. A rezisztencia növekedése mögött strukturális és funkcionális eltérések állnak. A strukturális változásokat a kis artériák szintjén bekövetkező érfalmegvastagodás, lumenredukció, a media-lumen arány következményes növekedése jellemzi.

Az arteriolák és főleg a kapillárisok szintjén az érhálózat gyérülése rarefaction figyelhető meg. Az artériás mikrokeringés indirekt vizsgálatára alkalmas eljárás a vénás okklúziós pletizmográfia.

Mi okozza a pulmonális hipertóniát?

A kiserek media-lumen arányának vizsgálata az emberi glutealis izomzatból nyert mintából készült érpreparátum mikromiográfiás vizsgálatával lehetséges. Emellett szintén humán vizsgálatot tesz lehetővé a retina érhálózatának vizsgálata lézer-Doppler scanning, adaptív optikai scanning lézer-oftalmoszkópia.

E vizsgálati módszerekkel nyert eredmények alapján magas vérnyomásban a kiserek media-lumen arányának növekedése jellemző. A folyamatot eutrófiás remodellingnek hívják, amely hátterében a simaizomsejteknek a megemelkedett nyomás indukálta átrendeződése áll. A miogén tónus elégtelensége fontos alkotóeleme az egymásra épülő folyamatok összességének, ami a későbbiekben simaizomsejt-hipertrófiához vezethet hipertrófiás remodelling.

A folyamat alapfeltétele a kapilaris és magas vérnyomás, amely során a keringés okozta mechanikus hatások nyomás bonyolult molekuláris mechanizmusok integrinek révén a simaizomsetjek működészavarához vezetnek. A magasvérnyomás-betegség esetén a kisérkeringés szintjén az érfal szerkezetének változása mellett megfigyelhető másik jelenség az arteriolákat követő kapillárishálózat megváltozása.

Ennek lényege a kisérhálózat gyérebbé válása, ami jelenti a kapillárisok számának, valamint a kapillárishálózat elágazási pontjainak csökkenését. A folyamat lehet funkcionális a meglévő kapillárosok nem perfundáltakvalamint anatómiai, azaz a kapillárisok száma valójában csökken. A kapillárissűrűség csökkenése rarefaction különböző kapilláris-mikroszkópos technikával emberben is vizsgálható.

A két folyamat megnövekedett media-lumen arány, csökkenő kapillárissűrűség együttese a perifériás rezisztencia növekedéséhez vezet. Ez több szempontból is káros prognosztikai tényezőként tekinthető.

Magas vérnyomás áttekintés

Részben a különböző szervek perfúziócsökkenése miatt a magas vérnyomást jellemző célszervkárosodással kell számolni. Ezentúl a rezisztencia fokozódása azt is jelenti, hogy a pulzushullám visszaverődési pontjainak változása miatt a megnövekedett pulzushullámsebesség, a fokozódó érfali merevség kapcsolatot teremt a kisérkeringés és a makrokeringés szintjei között.

Ilyen értelemben a két rendszer közötti kölcsönhatás magyarázza a magas vérnyomást jellemző kóros keringést és annak következményeit. Klinikai adatok ismeretesek azzal kapcsolatban, hogy a kisérkeringés fentiekben részletezett változásai kapcsolatot mutatnak a magas vérnyomásban szenvedő betegek kardiovaszkuláris kimenetelével halálozás, coronariamortalitás.

KAPCSOLÓDÓ KULCSSZAVAK

Annak a kérdése, hogy a különböző terápiás beavatkozások hogyan befolyásolják a betegek kardiovaszkuláris prognózisát, intenzív kutatás tárgyát képezi.

A fizikai terhelés igazoltan jótékonyan befolyásolja a kapillárissűrűség alakulását.

A vérnyomáscsökkentők csoportja között különös figyelmet érdemelnek a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer RAAS gátlói, valamint a hosszú hatású kalciumantagonisták, amelyek például a béta-blokkolókkal vagy a diuretikumokkal összehasonlítva jótékonynak mutatkoztak a fentiekben részletezett mikrovaszkuláris eltérések javításában. Bizonyos, az angiogenezis gátlását megvalósító onkológiai gyógyszeres kezelések esetén éppen fordítva, a tapasztalt vérnyomásemelkedéssel kapcsolatosan számoltak be a kardiovaszkuláris kockázatot emelő összefüggésről.

A kisérkeringés alapkutatás, valamint klinikai jellegű vizsgálata élettani mechanizmusok, prognózist meghatározó eltérések, terápiás próbálkozások a hypertonia-kutatás kiemelt fontosságú területe, az előadás ezen eredmények összefoglalóját nyújtja.